Juventus-Roma: A túra

Kis csapatunk egy alessandriai étterem előtt

Videók:  1 - 2 - 3 - 4

            A tervezett péntek esti 9 órás indulás eltolódott hajnali fél 4-re, mert a mikrobuszt, amit kibéreltünk, az esti órák helyett csak hajnalban érkezett meg. Sokan már arról is letettek, hogy egyáltalán elindulunk, de az induláshoz kétség sem férhetett. Útközben megálltunk Alessandriában ebédelni (természetesen pizzát), ahol remek sofőrünk egy ottani barátjával találkozott. Torinóba érkezésünk időpontja délután 5 óra. Remekül sikerült a navigáció a városon keresztül, hiszen térkép nélkül is két utcát tévedve viszonylag hamar megtaláltuk szállásunkat, amely egy nagyon barátságos kis hotel Torinó szívében.

            Mielőtt elindultunk volna a Delle Alpi felé, szerettünk volna betérni a Juvestore-ba, de ezt a torinói közlekedés nem tette lehetővé. Nem sokkal hat óra után érkeztünk a Stadio Delle Alpihoz, pontosan akkor, amikor a Juve busza is begurult a stadionhoz. Miután átvettük jegyeinket, egy órán keresztül az árusokat jártuk, vásárolgattunk, alkudoztunk. A hangulat már ilyenkor is a tetőfokán volt, a stadionból óriási hanggránát-robbanások szűrődtek ki. A mérkőzésen a harmadik emelet helyett sikerült bejutnunk a másodikra, ahol többek között a Drughi, a Legio és az Arditi ultracsoportok is szurkoltak. A hangulat fantasztikus volt, a koreográfia gyönyörű, egész mérkőzésen át énekelt a csurig megtelt Curva Sud. A vendégek hangját nem nagyon lehetett hallani, még akkor sem, amikor a meccs után az egész stadion kiürült. A magyar viszonyokkal érdemes összehasonlítani: míg a magyar szurkolói csoportoknál jó esetben 1-2 dob található, itt 5 méterenként fel volt függesztve a mellvédre egy, összesen minimum 30 dob volt a Curva Sudban, ugyanannyi kihangosítóval. A legfőbb énekes a pályának háttal, a Curva Suddal szemben feküdt egy deszkán a mellvédnek támaszkodva. Miután a meccs végét követően kiürültek a lelátók, ő a megafonnal egyedül oltotta le a 3000 fős Roma tábort.

            A mérkőzés után érdekes élményekben volt részünk. Először is elkeveredtünk más szektorokba, ahol kiderült, hogy kocsival, biciklivel és tolószékkel is be lehet érkezni, a Nike székek mögött 1 méterre lehet leparkolni az autóval, ha van annyi pénze az embernek. Miután kikeveredtünk onnan, utóbb kiderült, hogy egy kétszeresen privát helységbe sikerült bejutnunk: a Delle Alpi bejáratához. Mikor megérkeztünk oda, éppen a játékosok hagyták el a főépületet, a feleségek által meghozott autókkal. Ez alól kivétel volt Adrian Mutu, aki nemes egyszerűséggel kisétált egyedül az utcára a szurkolók közé;állítólag villamossal ment haza…

            Vasárnap a reggeli után egy két órás séta következett, amikor is a Centro Sisporthoz, a Juve edzőpályájához igyekeztünk. Az edzés után a játékosok úgy adtak autogrammokat, hogy amikor kihajtottak volna a szigorúan őrzött parkolóból, megálltak, lehúzták az ablakot, és perceken keresztül dedikáltak. Kellemes meglepetés volt, hogy a játékosokon kívül Fabio Capello és Luciano Moggi is osztogatta az aláírásokat. Hiába, míg Magyarországon általában azt sem tudjuk, hogy ki az elnök, itt a vezető emberek legalább (ha nem nagyobb) sztárok, mint a játékosok. Ezek után egy fárasztó két órás séta következett hazafelé. Az út közben is kellemes élményben lehetett részünk; az edzésen nem résztvevő Fabio Cannavaro vett észre minket nagy dzsippjéből, amint 8 elszánt Juvefan kering az utcákon. Cannavaro ránkdudált, integetett, majd mosolyogva továbbhajtott. Délután fellifteztünk a Mole Antonelliana ominózus csúcsára, majd este beültünk egy étterembe pizzát vacsorázni. De hárman a bagázsból úgy döntöttünk, hogy mivel utolsó esténk Torinóban, lemegyünk a Pó partjára és elmajszolunk egy fagylaltot. Hajnali 3 órakor feküdtünk le…

            Hétfői fő programunk a Stadio San Siro meglátogatása volt Milánóban. Nem részletezném, hogy mit csináltunk a két rivális öltözőjében, de Juveszurkolókhoz méltán viselkedtünk. Este fél 7-kor indultunk el Milánóból, konklúzióként levonhatjuk: Torinó sokkal szebb és sokkal tisztább város Milánónál, és az is Milánó ellen szól, hogy ott szinte több a nem olasz lakos, mint az itáliai. Hajnali 4 órára értünk vissza Zalaegerszegre.

Reggeli Torinóban

Egy torinói étteremben a vendég kutyája az asztolon pihenteti fejét

A csodálatos torinói éjszaka

Ínyencségek

Polizia Merda felirat a Delle Alpi mellett

Fotó a San Siróból, ahol nem szabadott volna fényképezni

Nike székek a Delle Alpiban

Bubu és Mutu a meccs után

Bubu, Ernő és Abbiati az edzés után

Adri és Pessotto

A Juve edzőpályája

Torinói kilátás

Az olasz autópálya

Össze sem lehet hasonlítani a magyar vagy az osztrák autópályákkal, egyszerűen kiváló minőségűek. Ezért áruk sem alacsony, nagy összegeket kell fizetni, aki igénybe veszi az olasz autópályákat.

Autópálya-kifejezések:

            l’autostrada, la strada – autópálya

            il pedaggio – autópályadíj

            il tangenziale – körgyűrű

            la polizia stradale – autópálya-rendőrség

            Telepass – a hely, ahol meg lehet spórolni a pedaggiót

            la velocitá – sebesség

            la prudenza – figyelem, lankadatlan éberség

Élmények 

Adrienn: "Azt hiszem ez a túra kiemelkedőbb volt az előzőeknél, Torinóba menni mindig nagyon jó érzés. A legjobb érzés a meccset leszámítva természetesen a vasárnapi edzés volt, hihetelen volt ilyen közelből látni ezeket a sztárokat, és hihetetlen volt velük személyes kontaktusba kerülni. Teljesen természetesek, "sztárallűröktől mentes"-ek. A legkellemesebb csalódás Capello volt, nem gondoltam volna, hogy ennyire közvetlen és barátságos. Persze ez elmondható mindenkiről, akivel találkoztunk."

Bubu: "Ez volt eddigi legjobb torinói utunk. A meccsen fantasztikus volt a hangulat, le is maradtunk Emerson góljáról, mert a szurkolókat figyeltük. Utána sikerült bejutnunk egy VIP részlegbe ahonnan testközelből figyelhettük kedvenceinket. Fantasztikus volt, bár Milánóban, mint városban nagyot csalódtam, nagyon piszkos, és tele van külföldi bevándorlókkal. Torinóban még egy cigicsikk sincs eldobva, nagyon tiszta és csodálatos város."