RAPID WIEN-JUVENTUS

2005.12.07. 20:45, Ernst Häppel Stadion (Bécs), 50000 néző

Elérkezett a várva várt nap, az indulás napja Bécsbe a Rapid-Juve BL meccsre. Reggel 5:46-kor gyülekezett a Juvetábor (két ember) az Újpest-Központban, majd hozzájuk csatlakozott a Nyugatinál és a Népligetnél is egy-egy tag.

Az utazás busszal történt, amely különösebb események nélkül telt, azt leszámítva, hogy Gyulát Ausztriába átlépve idegesíteni kezdték a szélmalmok. A busz 10 órakor érkezett meg a bécsi ”buszpályaudvarra”, ami inkább a piros hetes megállójához hasonlított. Itt kezdődött el bécsi bolyongásunk.

Váltottunk 1,50 €-ért egy metrójegyet, de aztán be kellett látnunk, hogy semmi értelme nem volt. Miután már a központban voltunk és Gyula némettudásának köszönhetően megreggeliztünk, beszéltünk a Noi Soli vezetőjével, Fabióval, hogy hol vegyük át a jegyeket, amiket hoztak nekünk Torinóból. Ők a déli pályaudvart jelölték meg, mint találkozási pont, ami tőlünk meglehetősen messzire esett. Így hát felszálltunk a legközelebbi metróra (immár jegy nélkül) és 3 átszállással fél óra alatt oda is értünk a vonatokhoz. A pályaudvaron találkozunk egy csoport Levski Sofia drukkerrel, majd a spanoskodást követően elkezdtük keresni egymást Fabióval, ami kb. 10 percig tartott. Elmondta, hogy az utuk 12 óráig tartott, és hogy jelenleg a Legia Warszava küldöttségét kell megvárniuk a pályaudvaron.

A jegyekkel a zsebünkben visszatértünk a belvárosba ebédelni, majd egy kis pénzszórás után lassan elindultunk a stadion felé, ami meglehetősen messze volt tőlünk. Rájöttünk, hogy szeretett Budapestünk sokkalta szebb város, és még csak nem is piszkosabb mint Bécs. Egyszóval, mint város egy nagy csalódás volt. Az időjárás sem kedvezett nekünk, egyikünk meg is jegyezte, hogy olyan hideg van, hogy már melegünk van.

Körülbelül fél 5-re értünk oda az Ernst Häppel stadionhoz, ahol már árulták portékáikat a hazai eladók. A stadion előtt tanyázva odajött hozzánk egy horvát srác teljes futball-felszerelésbe öltözve (a Juve buszát várta és szerintünk azt hitte, ha dekázik párat a busz előtt, leigazolja őt a Juve), és hamar elkezdtünk trükközgetni a labdával. Fél óra múltán ezt is meguntuk, majd elmentünk szétnézni, és mindenhol magyar emberekbe botlottunk, pontosabban magyar juvefanokba. Lassan elkezdett gyülekezni a juvetábor is a vendégek bejáratánál (Nucleo, Drughi, Arditi, Frontiera Bianconera, Noi Soli, Legia, Den Haag), majd 18:45-kor elindulhattunk be a stadionba.

Az alapos motozások után már a lelátón találtuk magunkat, és elkezdődött a harc a csoportok között a drapériák minél jobb elhelyezéséért. Mi a Nucleo és a legiás szurkolók közé álltunk, pontosan a Noi Soli csoporthoz. Felfüggesztettünk egy kicsi magyar zászlót is a Noi Soli drapériája mellé, ami vagy 200 magyart csábított oda hozzánk. Olasz társaink nagyokat néztek, amikor a Ria Ria Hungáriát énekeltük el. Mikor kivonultak a csapatok, az osztrákok egy hatalmas koreográfiát csináltak Bécs felirattal. Nálunk csak a Nucleónál volt megafon, így csak ők énekeltek (meg mi) az első félidőben (például Del Pieróról és Zlatanról is a góljaik után). Az 300 fős Legia-tábor csak azért nem énekelte velünk az olasz dalokat, mert nem tudták a szövegüket, de mi, a juvésok rengetegszer éltettük a Legia Warszavát, végtére is elég messziről érkeztek, erre a legiások Juve-Juve rigmusokkal válaszolgattak, tehát a hangulat megvolt (bár ha összefognak a különböző szurkolói csoportok, és egy megafon alatt egyesülnek, a hangulat tökéletes lehetett volna). Ezekután megkezdődött a sálcserélgetés a Legia és Juve ultrái között, sőt még egy rapidszurkoló is akart sálat cserélni velünk az első félidő alatt, de azért mi sem voltunk hülyék…

A második félidőben picit ellaposodott a hangulat, de mi és a legiások sem hagyták ezt annyiban. Összességében kiderült, hogy a kb. 1500 főből álló vendégszektorba 600-an érkeztek Olaszországból, kb. 300-an Varsóból, 200-an Magyarországról (Zalaegerszegről, Budapestről, sőt, még Nyíregyházáról és Békéscsabáról is), a maradék 400 szurkoló pedig szerte Európából.

A meccs lefújását követően szépen lassan elindultunk kifelé a stadionból, majd elindultunk a város közepe felé a rendőrök és a hazai szurkolók kíséretében, azzal a céllal, hogy szállást találjunk magunknak az éjszakára. Ez körülbelül éjfélre sikerült is, majd 5 óra szundítás és egy kis metrókázás után csütörtök 7:15-kor indult vissza reggel a buszunk Pest felé. A hazaút szinte eseménytelenül telt, leszámítva azt a percet, amikor a busz lassított, hogy szemügyre vehessünk egy korlátot átszakító, a tetejére borult füstölgő autót…

Bubinho

További képek: ITT

VIDEÓK: ITT

NÉHÁNY KÉP 

Azok az idegesítő szélmalmok...

A kávéző, ahová betértünk...

A bécsi metróhálózat labirintusa...

A juveultrák gyülekezése a stadion előtt...

Az osztrák koreográfia...

Élet a Nucleóban...

1-3...

A hotelszoba...