A mérkőzés előtt olyan volt a hangulat, mintha egy gyenge alsóházi csapat látogatott volna Torinóba, rengeteg szurkoló, akik egyébként jelen szoktak lenni, inkább a Bari elleni mérkőzésre való eljutást preferálták a Bayern elleni Champions-meccsnél. Igazából egyetlen aggódó arc sem volt látható Torinó utcáin és a stadion környékén: az Inter legyőzése után mindenki biztos volt benne, hogy egy ikszre biztosan jó a csapatunk.

A németek is szép számmal megjelentek, megtöltötték az 1500 fős vendégszektort. A csapatokat remek hangulat fogadta, s Trezeguet gólja után szinte felrobbant az Olimpico: egész stadionos chi non salta nerazzurro é (aki nem ugrál kék-fekete), valamint se saltelli muore balotelli (balotelli-ellenes rigmus) hangzott fel olyan erővel, hogy remegtek az építmény falai. Ekkor már az az 1% esély is elszállt, amit a Bayern Münchennek adtunk, hogy továbbjusson. De azután jött a büntető, amit Butt értékesített (mit ad isten, éppen a mérkőzés előtt, az összeállításokat böngészve érdeklődtem a német focit jól ismerő társamtól, hogy ő az a Butt e, aki a tiziket szokta rugdosni). Félidő 1-1, nincs semmi probléma, gondolta mindenki a kanyarban. A félidőben viszont Del Piero helyére Poulsen állt be. Mi??? Védekezni akarunk az ellen a Bayern München ellen, aki 11 emberrel támad, hogy továbbjusson? Hiszen a legjobb védekezés a labdatartás és a támadás... ezeket egyiket se tudtuk megvalósítani, így jött a gól: 1-2. Volt még hátra elég idő az egyenlítésre, a kanyar hihetetlen módon buzdította a csapatot, s Trezeguet csaknem ki is egyenlített. Azonban a játékból sajnos sejteni lehetett, hogy valami nem lesz rendjén. A szurkolók ekkor egy emberként követelték a csapatba a tábor előtt melegítő Sebastian Giovincót, aki végül be is állt, de csodát már ő sem tehetett, hiszen jött a harmadik bajor találat. Ekkor úgy gondoltam ebből elég, és elindultam jónéhány szurkolóval együtt ki a stadionból. Szerencsére a negyedik bekapott gólról már csak rádióból értesültünk. A stadionból kifelé menet olyan rigmusokat lehetett hallani, hogy chi non salta Cannavaro (ki nem ugrál Cannavaro), Diegót kifütyülték lecserélésekor, s habár mindenki egyet értett abban, hogy Ferrarának távoznia kellene, ő nem került a szurkolók szájára.

A kifelé tartó szurkolók büntetésből zárt kapuk mögött rendeznék az összes Európa Liga meccset, s először mi is azon a vonalon voltunk, hogy inkább lettünk volna negyedikek, mint a "vesztesek kupájában" részt venni, de idővel rájöttünk, hogy bárhol játszik a csapatunk, nekünk az a dolgunk, hogy szurkoljunk és szorítsunk értük. Itt a lehetőség történelmet írni, hiszen a Juve megnyerheti a a világ legelső Európa Ligáját. Annyi azonban bizonyos volt, az olaszokat egyáltalán nem fogja érdekelni a Champions-kudarc, ha májusban bajnoki címet ünnepelhetnek, ugyanis első a scudetto... és majd azután jöhetnek az európai álmok.