Nagyon régen jelentkeztem már blog-bejegyzéssel, de a Juventus jelenlegi vagy mondjuk inkább azt, utóbbi két hónapban tapasztalható vergődése ismét apropót jelentett egy hosszabb írás sorokba öntéséhez!
Bízva az előző blog-bejegyzéseimben írtakban – nevezetesen, hogy az edzőkérdés kivételével valamennyi írásom bejött – nagy reményekkel, de viszonylagos önmérséklettel ültem le a gép elé kiírni magamból a Juventusszal kapcsolatos gondolataimat, átigazolásokra vonatkozó elképzeléseimet, az edzőkérdés kapcsán megfogalmazódott álláspontomat…sajnos most is a jövő évre koncentrálva, mint tettem azt szűk egy évvel ezelőtt is. A múlttal ugyanis nem érdemes most foglalkozni. Pontosabban nagyon is érdemes, de nem egy fanatikus szurkolónak, hanem a vezetőknek, hiszen egy-egy balul elsült vezetői döntésből nekik kell levonni a helyes konzekvenciákat.
A legtöbb Juventus szurkoló már hetek – egyesek talán hónapok – óta harsogja, hogy edzőváltásra lenne szükség, mert Ciro Ferraraval nemcsak a Scudetto, hanem még a Bajnokok Ligájába való szereplés is elúszik!
Az edzőváltással tkp. egyetértek – bár néhány sorral, bekezdéssel lentebb azért Cirot is védelmembe veszem –, de ha jobban belegondolok abba, hogy kit is lenne érdemes a padra ültetni, máris elbizonytalanodok! Tavaly decemberben szárnyra kapott az a hír, hogy Ferrara vergődését látva a vezetők Guus Hiddink személyében látják a csapat problémáinak megoldását. Hiddink szerződtetése óriási fegyvertény lenne, hiszen Hiddink egy nagyon szűk edzői elit tagja. Én ezen elitbe sorolom Hiddinkken túlmenően Sir Alex Fergussont, Marcello Lippit, Fabio Capellot, Arsene Wengert és Del Bosquet. Az edzőgeneráció feltörekvő 40-50 közötti nagy alakjaival, mint Ancelotti, Mourinho, Benitez vagy Guardiola most nem foglalkozok.
Ugyanakkor Hiddinkkel kapcsolatban, pontosabban azzal, hogy a vezetők tényleg le akarják-e szerződtetni Őt, erős kételyeim vannak! És hogy miért??? Ennek több összetevője van. Mindenekelőtt az, hogy tavaly már láttuk: ha valaki le akarja igazolni Hiddinket, akkor ezt viszonylag gyorsan megteheti, csak éppen elég rendesen a zsebébe kell nyúlnia! Namármost tavaly Abramovic úgy igazolta le fél évre 8 millió euróért Hiddink papát, hogy ő még a Szbornaja kapitánya volt, útban Dél-Afrika felé…Abramovic belenyúlt a zsebébe, leigazolta Hiddinket, aki kb. három nap alatt összekapta a Chelseat (ebben azért a szerencsének is nagy szerepe volt, hiszen Hiddink érkezésével szinte egy időben épült fel Essien a több hónapos sérüléséből, és jelenleg Európának nincs olyan csapata, ahol Essien ne az elsők között szerepelne a kezdő mezek kiosztásakor). Tavaly óta viszont más szelek fújnak Oroszország felől. A Szbornaja a Szlovénokkal szemben elbukta a VB-pótselejtezőt, a szövetség élén változás következik, ami egyet jelent az aranyáron dolgozó Hiddinktől való elköszönéssel is. Épp ezért ha akartuk volna – igaz nem olcsón – már réges-rég leszerződtethettük volna Hiddinket. De nem tettük. És ennek vajon mi lehet az oka??? Ezt a kérdést két oldalról közelíteném meg. Az egyik egyértelműen gazdasági természetű. Sokakkal ellentétben én nagyra tartom Blanct, hiszen elsősorban az ő munkája révén olyan strukturális átalakításokat sikerült végrehajtani a 2006-os calciopolit követően a klubbon belül, amelynek köszönhetően a szponzorok és rengeteg sztár távozása, a jogdíjak teljes vagy részleges kiesése és nem utolsósorban a klub nimbuszán esett pénzben kifejezhető csorbát követően mégis sikerült a Juventust a felszínen tartva, továbbra is Olaszország egyetlen nyereségesen gazdálkodó (sic!!!) egyesületeként működtetni, ami azért szerintem a mai futball világában óriási teljesítmény (lásd pl. a Man Utd. 700 millió fontos adósságot görget maga előtt). A klub stadion épít. Emlékeim szerint 60 millió eurós hitelt is fel kellett vennünk, aminek igencsak borsos kamatai vannak, illetve lesznek, így teljesen egyértelmű, hogy egy 6-8 millió eurós fizetést nem szívesen fizetnének ki egy edzőnek. Blancnal kapcsolatban persze abszolút hibaként könyvelem el azt, hogy hozzá nem értő emberként túl nagy szerepet kap(ott) a klub játékospolitikájának alakításában, de ez egy önálló blog-bejegyzést is megérne, és ezzel most itt nem foglalkoznék. A Hiddink le nem igazolásának másik oka viszont – és most itt lehet hogy sokan összeesküvés elmélet gyártásával vádoltok, talán jogosan is – szerintem Marcello Lippi személye. Lippi szerződése a VB után a FIGC-nél lejár, és deklaráltan nem kívánják azt meghosszabbítani. Felvetődik a kérdés: mit fog Lippi a VB után kezdeni magával??? Lehet, hogy most bakot lövök és Lippi egyszerűen elmegy nyaralni, és a továbbiakban magasról tesz majd a futballra, de szerintem vissza fog térni a Juventushoz. Az kérdés számomra, hogy vezetői vagy edzői minőségben. Namármost, ha egy klubbon belül van egy Lippi edzői kvalitású vezető és egy Hiddink kvalitású edző, akkor előbb vagy utóbb a két dudás egy csárdában nem fér meg tipikus esetével találnánk magunkat szemben. Ha viszont Lippi edzőként térne vissza a Juventushoz a VB-t követően, akkor – a fent említett gazdasági okokból kifolyólag – abszolút nem érné meg Hiddink fél évre való kinevezése. Azzal most itt nem foglalkozom, hogy ha nem jutunk be a jövő évi BL-be, akkor Hiddink fizetésénél sokkal nagyobb pénztől esünk el, és hogy Hiddinknek simán megérné áthidaló megoldásként fél évet a Juventusnál lehúzni, mivel a VB kudarcok után sok válogatott fog ismét szövetségi kapitányt keresni…Szintén Lippi bábmesteri szerepét tudom fölfedezni 1-2 Juventus igazolás mögött is. Lippi érdeke egyértelmű: neki olyan játékosokra van a VB-n szüksége, akik az egész szezont végigjátszották. Adva van egy csapat, amelyiknek a kapusa Buffon, amelyik középhátvédje Chiellini, Chiellini mellett játszik a válogatottban szintén számításba vett Legrottaglie, a középpályán játszik a válogatott egyik játékügyes szélsője Camoranesi személyében, az ifjú titán Marchisio, és Lippi egyik kedvenc csatára Iaquinta. Ha belegondolunk abba, hogy Cissokho leigazolásával Grosso a Lyon padjára került, Cannavaro szerződése lejárt Realnál, akkor óriási húzásnak tűnt Lippi szempontjából az, hogy Grosso és Canna Juventusba igazolásával tulajdonképpen az olasz válogatott lehetséges kezdő tizenegyéből 7 játékos (!) ugyanazon csapatba focizzon. Halkan jegyzem meg, hogy véleményem szerint a Juventusnak is megérte Grosso és Cannavaro megszerzése, hiszen 2 millió euróért sikerült két olasz válogatott játékost megszerezni. Abba most ne menjünk bele, hogy Grosso még mindig keresi a 2006-os VB formáját és vélhetően azt már nem fogja megtalálni. Cannavaro viszont szerintem jó teljesítményt nyújt – az árához képest feltétlenül. A fenti két játékos leigazolásán túl Candreva leigazolása is „Lippi-gyanús” szerintem, hiszen Lippi fölfedezettjéről van szó. Csak halkan jegyzem meg, hogy az első 4-5 forduló összefoglalói során nekem is feltűnt egy Livornoban játszó srác, akinek olyan löketei voltak – elsősorban szabadrúgásból –, mint egy rakéta.
A fentiek alapján – Lippi érkezése a nyár folyamán – számomra logikus, hogy a vezetők az igények folyamatos egyre lentebb adásával a végsőkig ragaszkodnak Ferrarahoz. Szeretnék ha BL selejtezőt érő helyre valahogy beérnénk, és utána jöhetne a megváltóként várt Lippi. Ugyanakkor egyre inkább úgy néz ki, hogy Ferrara – köszönhetően az átigazolási politikát hozzá nem értőként alakító Blancnak, illetve a fő felelős Secconak is – csődöt mondott. A játékoskeret bár jó nevekből áll, azért jobban szemügyre véve azt, számos olyan hiányposzt felfedezhető, amely miatt talán egy Hiddink kvalitású edző se tudna csodát tenni, ezt a vezetők nagyon jól tudják is és épp ezért várnak továbbra is valamiféle csodára. 19-re tulajdonképpen lapot húzva…Úgy érzem, hogy ha szurkolói és/vagy a média nyomására lesz is edzőváltás, akkor is csak olyan félmegoldásokat fognak alkalmazni, mint pl. Alberto Zaccherroni vagy Gentile leszerződtetése. De őket is szigorúan csak a szezon végéig szerződtetnék, az eredményektől függetlenül.
És hogy a hiányposztok kacsán miről is beszélek: Diego érkezésével egyértelmű volt, hogy a korábbi évek 4-4-2-jéről át kellett állni olyan alapfelállásra, amelyben egy fantasista szerepet kap. Ilyen felállás alapvetően a 4-3-1-2 és a 4-2-3-1. A 4-4-1 tkp. az utóbbi formáció kicsit deffenzívebb leképezése, míg a 3-4-1-2-t csak azok a kiscsapatok alkalmazzák már napjainkban, akik gyakran nem is három, hanem 5 védővel (a középpályás 4-es két szélsőjének hátra hozatalával) játszanak. De maradjunk az elsőként említett két formációnál. A 4-3-1-2-ben a fantasistán túl elsősorban két príma szélső védőre van szükség, valamint két olyan csatárra, akiket a fantasista megfelelően tud mozgatni. A 4-2-3-1-ben pedig az előbb említett két szélső védőn, fantasistán túl két nagyon jó szélső középpályásra. Hát sajnos a jelen Juventusából van egy jó fantasista, de ezen túlmenően pont a fent említett posztok emberei hiányoznak! Grosso egyértelműen árnyéka önmagának. Pontosabban mára bebizonyosodott, hogy vele szemben nem a 2006-os VB-n látott húzóember és klasszis baloldal futó szélső védő szintet kell elvárásként megfogalmazni, mivel az az egy hónap vélhetően egyszeri és megismételhetetlen lesz az Ő életében. Az ő alternatívája ugye Molinaro (volt). Jobb oldalon Grygera és Zebina jöhetett számításba, de mivel Grygera előre játékba impotens, Zebina pedig több időt tölt a torinói egészségbiztosító várótermében, Ciro kénytelen volt az egyébként középhátvéd uruguayi Martin Cácerest a jobb oldalra kitenni. Rejtély számomra, hogy a Chiellini-Cannavaro-Legrottaglie hármas mellé miért igazolták még le Cácerest is, mindenestre gondolom nem úgy voltak vele a vezetők és Ciro sem, hogy jó lesz ez a gyerek a jobb oldalra, gyors, robbanékony és majd mi megtanítjuk szélső védőt játszani. Itt azonban megállok egy pillanatra. Cáceres középső védőként már ismertem a spanyol ligából. Szélső védőt a Juventusba kezdett el játszani. Rakkolós, szívós, küzdő játékstílusa nagyon szimpatikussá is tette számomra. Az a véleményem, hogy őt igenis meg kellene szerezni a Barcelonától, és vele – az életkorából adódóan – jó tíz évre megoldódna a jobb oldali védő kérdése a csapaton belül. A szélső középpályások hiánya is szemmel látható. Néhány évvel ezelőtt még Camoranesi és Nedved alkotott olyan szélső középpályás kettőst, amihez fogható nem igazán volt szerte Európában. A Beckham-Giggs kettőst még a Camoranesi-Nedved éra elé helyezem időben…szóval Nedved visszavonult, Camoranesi pedig már 34 éves lesz lassan, így érthető, hogy mind Lippi, mind Ciro (bár lehet hogy ő csak Lippi sugallatára) egyre inkább a pálya középső harmadában játszatja. Ki jöhet még szóba??? Szóba jöhet még Giovinco és slussz, passz. Viszont – ez akár tetszik néhány embernek, akár nem – el kell fogadni azt, hogy 50 kilósan nem lehet focizni. Jó persze mondhatják egyesek, hogy Maradona vagy éppen Romario sem voltak égi meszelők a maguk 158-160 centijükkel, de mindkettőben volt kraft, 10-15 kilóval nehezebbek voltak, mint Giovinco, meg hát a képességekben is van némi különbség, és Giovinco sajnos nem Maradona vagy Romario, de még csak nem is Jesus Navas. Nem értem azt sem, hogy Giovinco látva a testi adottságaiban rejlő hibákat, miért nem próbálta meg azokat tompítani? Ha az Empoliból való visszatérése óta minden nap egy órát edzett volna konditerembe, akkor 6-8 kiló izommal lenne most nehezebb…!!! De végülis ha neki nem baj, hogy a szél is elfújja, akkor ez a Juventusnak se legyen baj. Majd odaadjuk a Palermonak a Kjear vagy a Sampdoriának a pazzini tranzakció melléktermékeként. A csatárjainkkal szintén gondok vannak. A négy csatárunkból Amauri és Trezequet egyértelműen centerek, akik akkor tudnak eredményesek lenni, ha a megfelelő szélsőjátékot követően érkeznek a beadások a szélről! Del Piero más tészta. 15 évvel fiatalabbon óriási párost alkothatnának Diegoval, viszont jelenleg Del Pieroról minden pozitívum elmondható kivéve éppen azt, hogy robbanékony és hogy gyors lenne. Iaquinta az egyetlen használható csatárunk a Diegohoz igazított játékrendszerekben, csak ő is többet sérült, mint egészséges.
A fentiek tükrében talán egy kicsit már jobban érthető, hogyan fordulhat elő az – szerintem az edző személyétől függetlenül – hogy egy olyan csapat amelyben ott játszik az olasz válogatott két oszlopa Buffon és Chiellini, az olasz védelem további tagjai közül Cannavaro, Legrottaglie és Grosso, az olasz középpályáról Camoranesi, Marchisio – és néhány éven belül talán Candreva (bár az ő Roma elleni 15 perce még nem tényező, bár nem tudom hol bóklászott Riese fejesénél) –, Iaquinta, a világ egyik legjobb válogatottjának fix kezdő belső középpályása Felipe Melo, szerintem a világ egyik legjobb labdaszerzője Momo Sissoko (az más kérdés, hogy labdaszerzés után 5 méterre sem tud pontosan passzolni), napjaink talán egyik legjobb klasszikus fantasistája Diego (nem mellesleg, még eben a csalódásokkal teli idényben is kiosztott már 7 gólpasszt a 3 gólja mellet a bajnokságban) olyan gyengén játsszon, mint szeretett csapatunk. Ciro Ferarra pedig meggyőződésem, hogy csak tetézi a játékrendszer és a játékosállomány közötti diszharmóniából eredő problémákat, semmint ő egy személyben okozná a problémát, és ezt még egy aranyáron hozott Hiddinknek sem lenne könnyű feladat. Nem is hozzák ide…jó lesz nekünk Ferrara vagy ahogy már írtam is Zaccheroni…Trappatoni és Zoff szerintem nem adnák a nevüket az edzőváltás után is folytatódó kudarcokhoz.
Egyébként a jövő sem ígérkezik véleményem szerint túl rózsásnak, és azzal hogy edzőt cserélünk, még nagyon sok problémát meg kell még oldani. Blancnak csak és kizárólag a klub gazdasági ügyeivel kellene foglalkoznia. Alessio Secco helyett olyan sportigazgató kellene, aki látja, átlátja és megérti a labdarúgás világát, jó stratéga, és az edzővel szorosan együttműködve, az edző és a klub igényeit egyaránt kielégítő kvalitású játékosokat tud igazolni. Ha edzőről van szó, nálam továbbra is a Lippi-Capello-Hiddink vonulat a favorit. Lippi deklaráltan távozik az olasz csapat éléről, Capello esetében ez függ a VB eredménytől, míg Hiddink már tkp. szabad. Nekem egyébként nagyon szimpatikus edző a Cagliari mestere Massimo Allegri, bár esetében azért fölvetődik a kérdés, hogyan tudná a nagy neveket kezelni?! Nagyon jó és szimpatikus edző Cesare Prandelli is, a Fiorentinával szerintem már bizonyított, egykori Juventus játékosként pedig még a klubhoz való kötődése is adott lenne.
Ha már megreformáltuk a klub vezetői struktúráját és megtaláltuk a megfelelő edzőt, utána kell gőzerővel nekilátni a játékoskeret átalakításának. Mindenképpen abból kell kiindulni, hogy a taktika továbbra is a 4-3-1-2 maradjon. A kapusposzton Buffonnál jobb kapust nem igazán lehet találni. Manninger megfelelő megoldás Buffon kiesése esetén, bár megjegyezném, hogy megfelelő kapus igazolásával, mint pl. Marchetti (Cagliari) vagy Amelia (Genoa) én egy gigaajánlat – értsd 50 millió euró feletti összeg – még Buffon eladását sem tartanám elképzelhetetlennek…
A védelemnek jelen pillanatban egy biztos pontja van a jövőt illetően, az pedig nem más, mint Chiellini. Ez az elherdált egy év arra viszont jó lenne, jó lehet, hogy a védelem jobb oldalára integrálja Cácerest. Őt én simán megvásárolnám a kölcsönszerződésben szereplő 11 millió eurós vételi opcióval. Criscito játékjogának a fele még a Juventusé, és mivel ő a Genoaban az elmúlt két évben alapemberré nőtte ki magát, egyre gyakrabban játszik bal oldali szélső középpályást, egymaga több gólt lő, mint a teljes Juventus védelem Chiellinit leszámítva, az ő játékjogának a felét visszavásárolnám. Nem mellékesen személyével egy olasz válogatott kerettaggal erősödnénk, aki Cácereshez hasonlóan szintén jó tíz évre megnyugtató megoldás lenne a védelemben. Chiellini mellé két opcióm van. Kjear (Palermo) vagy Mexes (Roma). Kjear fiatalabb, Mexes pedig olcsóbb. A védelemből Zebinát, Grygerát, Molinarot gondolkodás nélkül eladnám. Legrottaglie, Cannavaro és Grosso nem keresnek annyit, hogy a klub büdzséjét nagyon megterhelnék, ráadásul a piaci értékük sem számottevő már (gyakorlatilag nulla, de egymillió eurónál semmiképpen sem több), így őket a jövő évre is meg kellene hagyni, persze csak csereként számítani rájuk.
A középpálya közepén óriási tumultus van. Nagyon sok a hasonló karakterű játékos. Tiagot, Poulsent, De Cegliet, Salihamidicet és Giovincot addig kell eladni, amíg pénzt látunk belőlük. Salihamidzic a felsorolásban azért kakukktojás, mert őt nagyon szeretem, de óriási problémát jelent az, hogy 2,5 millió eurót keresve a szezon kétharmadát táppénzen tölti. Egy háromtagú középpályán Sissoko nálam fix kezdő játékos a védelem előtti szűrőként. Szintén igaz ez Felipe Melora, aki bár nálunk kiemelkedő teljesítményt még nem nyújtott, de a kvalitásai elvitathatatlanok. Őt a brazil válogatottbeli szerepébe kellene játszatni, azaz mind támadásban mind védekezésben kisebb terhet kellene rátenni. A középpályás védekezés nagy része a braziloknál sem Melora, hanem Gilberto Silvára hárul, még támadásban a Kaká, Robinho kreatív kettős lényegesen megkönnyíti Melo szerepét! Azt láthatjuk, hogy olyan erős, mint egy bivaly, sokat bír futni, jól lő, de valahogy olyan érzésem van, hogy túl van terhelve. Marchisio jó kis játékos, egy baja van, túlságosan is sérülékeny, de egyértelmű, hogy rá szükség van, bár Sissoko mellet, és Melo magára találása esetén nehéz dolga lenne a csapatba kerüléshez. Most fantáziálhatnék, hogy 30-35 milliót és akár Felipe Melot vagy Marchisiot sem sajnálnám De Rossiért, de ennek nem sok valóságalapja lenne. Camoranesi még 1-2 évig jó lehet, bár a pótlásáról lassan nem ártana gondoskodni. Kérdéses, hogy Candreva tud-e élni a tálcán kínált lehetőséggel. Ha igen, nem kell a középpályára további erősítésekben gondolkodni. Az átlövéseire óriási szüksége lenne a csapatnak. Candreva be nem válása esetén szükségünk van Diego mellé még egy olyan kreatív játékosra, akinél jó helyen van a labda, jó az előre játékban és 20-25 méterről már életveszélyes a kapura. Ilyen típusú játékos véleményem szerint Mesut Özil, Van der Vaart vagy éppen Lucho Gonzalez. A csatársorunk sajnos megöregedett. Del Piero 36, Trezequet 33, Iaquinta 31, Amauri 30 éves lesz idén! Amaurit amint lehet, el kell adni, és ha vinné valaki Trezequet, akkor őt is el kell engedni, függetlenül attól milyen nagyszerű játékos (volt). Sajnos egyre gyakrabban hátráltatják a sérülések. Iaquintát a sebessége miatt megtartanám még egy évig, de nem tovább. Del Piero egyfajta szent tehén, nem bántanám, de az ő fizetését a mutatott teljesítményéhez mérve már luxusnak tartom. Ugyanez igaz egyébként Trezequetre és Amaurira is. A csatársort Diego játékához hangolva kellene felfrissíteni. A távozó Amauri és Trezequet helyett meg kell venni a Sampdoria támadóját Pazzinit és a Lavezzi (Napoli), Zarate (Lazio), Luis Suarez (Ajax) hármas valamelyik tagját. Luiz Suárez az egyértelmű favoriom, már az egy évvel ezelőtti blog-bejegyzésemben is említettem, mint a „felfedezettemet”, amikor 10 emberből 9 azt sem tudta, hogy melyik csapatba játszik. A távozók annyi extra pénzt szabadítanának föl a fizetésükkel, illetve annyi bevételt hoznának az eladásukkal, hogy számításaim szerint még világklasszis játékos leigazolására – értsd. Robinho – is futná, hiszen a távozók árából számításaim szerint közel 40-45 millió eurót kaszálhatnánk, míg a fizetésekkel egy évben 23-25 millió eurót spórolhatnánk. Ha a fenti mondjuk azt 60-65 millió euró mellé hozzáteszünk még mondjuk a tavalyi 50 millió 80%-át, akkor kb. 100 millió euró állna a csapat rendelkezésére.
AJÁNLOM AZ OLDALT
