Mindenekelőtt azonban Ranieriről írnék néhány sor!

Ranieri egy dologhoz nagyon ért, és ezt ne szabad tőle elvitatni: a semmiből nagyon jó, masszív csapatot tud építeni, aki bár trófeákat nem nyer, de az élmezőnybe mindig befut! Ugyanakkor Ranieri nem győztes mentalitású edző, a játékosait képtelen megfelelő módon motiválni (lásd Juventus-Lazio Olasz Kupa elődöntő lélektelen játéka, vagy a hétvégi reggio calabriai gyalázat) és mániákusan ragaszkodik a 4-4-2-es alapfelálláshoz, amely Diego várható érkezésével már nem lesz alkalmazható!

Ranieri a Vigor Lavezzia nevű amatőrcsapatnál kezdte amatőr edzői pályafutását, majd az első rövid profi munkája után, amikor a Campania Puteolana nevű csapatot edzette 1988-ban a szárd Cagliari edzője lett. A Cagliarival megnyerte a Seria C Cupot, és sikerült a harmadik vonalból a Seria A-ba kormányoznia a csapatot (a Seria C-t 1988-89-ben megnyertr)! E sikerekre az SSC Napolinál is fölfigyeltek és 1991-ben Nápolyba csábították, ahol a Maradona-korszak romjain két év alatt Gianfranco Zolat a csapat kulcsemberévé téve sikerült a csapatot a Seria A 4. helyére kormányoznia. 1993-ban a Napolit sújtó egyre komolyabb anyagi válság hatására a Seria A-ból kieső Fiorentina edzője lett. A csapatot rögtön visszajuttatta az első osztályba, és 1996-ban sikerült megnyernie az Olasz Kupát és az Olasz Szuperkupát! 1997-ben elfogadta a Valencia ajánlatát, amely csapatot 1999-ig edzette, és sikerült a csapatot a Bajnokok Ligájába bejuttatnia és megnyernie a Spanyol Királyi Kupát 1999-ben. Tkp. elmondható, hogy Ranieri rakta le a Hector Cuper által kétszer is BL-döntőbe vezető csapat alapjait, többek között Mendieta, Farinos, Angulo, Albelda csapatba építésével. 1999-ben elfogadta az Atletico Madrid ajánlatát, ahol a katasztrófális eredmények miatt 2000. tavaszán lemondott. 2000. szeptember 18-án elfogadta a Chelsea ajánlatát ahol egészen 2004. május 31-ig dolgozhatott! Az addig mindössze csak a 3. és 10. hely között ingázó Chelseat masszív angol élcsapattá tette, többek között Lampard, Gallas, Grönkjear, Stanic, Zenden leigazolásával. A csapat a bajnokság 6. helyén végzett és bejutott a FA-kupa döntőjébe is, ahol az Arsenal 2-0-ra megverte. A következő évben a csapat középhátvédjévé tette a fiatal John Terryt. A csapat ebben az évben kiugró eredményt nem produkált, viszont Roman Abramovic megvette a csapatot, és így 2003. nyarán Ranieri 120 millió fontot (!!!) költhetett játékosvásárlásra. Ekkor került a Chelseabe Duff, Makelele, Bridge, Parker, Joe Cole, Johnson, Veron, Crespo és Mutu is! Ranieri minden korábbi Chelsea-pont, legtöbb rúgott Chelsea-gól, és legkevesebb kapott Chelsea-gól mutatót megdöntött, de a PL-ben a veretlenül bajnokságot nyerő Arseanallal, míg a BL elődöntőben a Monacoval nem bírt mit kezdeni, ezért Abramivic 2004. májusában felbontotta a Tinkerman szerződését! 2004. júniusában Ranieri visszatért Valenciába, ahová leigazolta a Juventusból Di Vaiot és Emiliano Morettit, továbbá megvette Fioret és Corradit. Mivel Pablo Aimart nem játszatta – nem fért bele a 4-4-2-es játékrendszerbe (figyelem: Diego leigazolásával ki kell rúgnunk Ranierit) – a csapat a bajnokság 6. helyén végzett, és az UEFA kupából simán kiverte a román Steaua! Az idény végén a Valencia felbontotta a Tinkerman szerződését! Ezt követően Ranieri több mint két évig inaktív volt, majd 2007 februárjában elfogadta a reménytelen tűnő helyzetben lévő Parma megkeresését, és óriási bravúrral bent tartotta a csapatot a Seria A-ban. Ez a teljesítmény elég is volt a Gigli-Blanc-Secco triumvirátusnak ahhoz, hogy Deschamps lemondása után a Juventus edzőjévé nevezze ki Ranierit! Deschamps azért mondott le, mert volt 3 igazolási kérése a vezetőséghez: Luca Toni, Torsten Frings és Gabriel Milito…

Ranieri edzői karrierje remekül indult, és a ’90-es évek közepén úgy tűnt, hogy Ranieri a Bearzot, Sacchi, Trappatoni fémjelezte nagy olasz generáció edzője lehet, de valami az Atletico Madridnál eltört! A Juventust is remekül felépítette, bár hozzáteszem, véleményem szerint csak és kizárólag Ranieri lelkén szárad az, hogy a kifejezetten gólerős a Benficában, a Mourinho-féle Chelseaben és a Lyonban is alapember és szezononként 5-6 (a Benficaban 15)  gólt rúgó Tiagot tönkretette a 4-4-2-be kényszerítéssel, és Criscito helyett az ősember Molinarot építette be a csapat védelmének jobb oldalára.

Gian Piero Gasperini

Gian Piero Gasperini 1958. január 26. napján született. 9 éves korától kezdődően a Juventus kölyök, serdülő majd ifjúsági csapatainál focizott. 1976-ban – a később mindent megnyerő nagy Juventusból is jól ismert Paolo Rossi és Sergio Brio fémjelezte Primavera csapat játékosaként – 2. helyezést szerezett, majd egy Copa Italia meccs erejéig a felnőtt csapatban is bemutatkozhatott. Később több kisebb Seria B-ben és Seria C-ben szereplő csapatban játszott 1993-as visszavonulásáig. Játékos pályafutása befejezését követően visszatért a Juventushoz és két évig a Giovanissimi, majd újabb 2 évig az Allievi csapatok edzője volt. 1998-ban a Primavera csapat edzője lett, ahol 2003-ig dolgozott! 2003-ban elfogadta a Seria C1-ben szereplő Crotone felkérését az edzői posztra. A csapatot feljuttatta a eria B-be. A 2005-2006-os szezonban a rossz bajnoki szereplés miatt kirúgták, majd néhány mérkőzést követően visszahívták. 2006-ban a Seria B-ben szereplő Genoa edzője lett, amely csapatot a Juventus mögött a feljutást érő 2. helyre kormányozta. Első Seria A-s idényében a Genoat a tabella 10. helyére kormányozta és lerakta egy nagyon masszív, látványosan játszó csapat alapjait. Idén a Genoa egyértelműen a szezon meglepetéscsapat! Otthon szinte verhetetlen, csak az Internek és a Lazionak sikerült a Marrassiból elhoznia a 3 pontot!

Előnyök:

Gasperini egyértelműen Juventushoz kötődő ember, aki nagyon jól és eredményesen kombinálja a 3-4-3-as alapfelállását a játék képétől függően a 4-4-2-vel és a 3-5-2-vel. Ezen túl nagyon jól ismeri a Juventus egykori fiataljait. Tökéletesen beépítette Criscitot a Ganoa bal oldalára, és egyúttal támadásra is ösztönzi azáltal, hogy sokszor a 4 fős középpálya bal oldalára, és nem a 3 védő bal oldali tagjaként számít rá! Bocchettiből 8 hónap alatt olasz válogatott kerettagot faragot. A feltörekvő játékvezetők egyik legjobbika.

Hátrányok:

Ha most azt írom, hogy igazi nagycsapat kispadján még nem ült, és sztárokkal még nem kellett dolgoznia, akkor egyrészt igazat is mondok, de fatális hülyeséget is, mivel egy edző sem az „anyjába” tanulta meg a szakma sava borsát, és egy-két kivételtől eltekintve mindenkinek végig kell(ett) járnia a szamárlétrát. Gasperiniben ez az igazi rizikófaktor (lásd Dell Nerit és a Romát…), de én személy szerint nagyon szurkolok neki, hogy sikerekben gazdag karriert fog befutni – feltéve, hogy azt nem valamelyik milanói csapat kispadján tesz…

Antonio Conte

Az 1969. július 31-én Leccében született Antonio Conte a Lecce korosztályos csapataiban kezdett el futballozni. A Leccében lejátszott 89 mérkőzését követően 1992-ben a Juventus igazolta le, ahol 295 mérkőzésen 29 gólt szerzett! Conte a Juventus kapitánya is volt, és neve szorosan összekapcsolható Marcello Lippi nevével. A Juventus tagjaként klubszinten minden megnyert, amit játékos megnyerhet. Munkabírásával, szívósságával, szimpátiájával, és nem utolsó sorban Juventus szeretetével örökre beírta magát a Juventus históriás könyvébe. Az olasz válogatottként 20 mérkőzésen 2 alkalommal volt eredményes.

Játékos pályafutása befejezését követően a 2005-2006-os szezonban Luigi De Canio mellett a Siena másodedzője volt. 2006 júliusában a Seria B-ben szereplő Arezzo edzőjének nevezték ki, ahonnan azonban 2006. október 31-én a rossz eredményeknek köszönhetően menesztették. 2007. márciusában azonban ismét az Arezzo kispadján találta magát, ahol a kinevezését követő 7 meccsen 19 (!) pontot szerzett csapata. Azonban ez a huszáros hajrá is kevés volt már az Arezzo Seria B-ben tartásához, mindenesetre Conte már ekkor megmutatta edzői kvalitásait! 2007. december 27. napján Giuseppe Materazzi (igen, az Interes favágó, hentes Marco apja) helyett kinevezték a Bari vezetőedzőjének. A 2007. decemberében még kieső helyen álló Barit a 11. helyre kormányozta. A 2008-2009-es szezonnak a Bari éppen úgy vágott neki, mind az elmúlt években mindig. Cél a biztos bent maradás. Ennél nagyobb célokat nem is lehetett reálisan kitűzni, mivel a Bari játékoskerete még a Seria B szintjén sem volt acélosnak nevezhető. Ezzel szemben a Conte vezette Barinak ez elkövetkezendő fordulókban mindössze 2 pontot kell szerezni a Seria A-ba való feljutáshoz!

Előnyök:

Conte Ranieri papához hasonlóan a 4-4-2-es alapfelállást favorizálja – maradjunk annyiban, hogy megfelelő játékosokkal azért ez a formáció nagyon stabil és eredményes tud lenni! Ugyanakkor Conte Lippi keze alatt játékosként játszott 4-4-2, 4-3-3, és 3-4-1-2, valamint 4-3-1-2-es formációban is, és másodedzősködése alatt a Siena is 4-3-1-2-t játszott!!! Juventushoz kötődő ember, és a szurkolók is egy emberként követelik, mind hangosabban a Tinkerman helyére! És ami a legfontosabb: mind játékosként, mind edzőként tudott győzni – győztes mentalitása van!!! Az olasz szakírók szerint megnyerni a Seria B-t nehezebb, mint az A-t…

Hátrányok

Tekintettel arra, hogy nekem Conte az egyértelmű favoritom a Juventus edzői székére (Lippi papa sajnos foglalt L) elfogult vagyok a személyével kapcsolatban. Ugyanakkor vele kapcsolatban is kérdés, hogy mire lehet majd képes egy Juventus szintű csapat kispadján, ahol szinte csak válogatott játékok játszanak, és két-három sikertelen év után, mindenki bajnoki címet fog várni tőle!

Azt, hogy mit hoz a jövő még nem tudhatjuk, ugyanakkor Ranieri előbb-utóbb be fogja dobni a törölközőt. A mostani Gigli-Blanc-Secco vezetőség nyilván nem fogja kirúgni, mivel ezzel saját munkájukat is minősítenék! Váltásra ugyanakkor szükség van, méghozzá minél hamarabb – gondolok itt 2009.május 31. napjára!!!

A fenti két név mellett még felvetetődhet pl. Spaletti neve is, de róla szintén az a véleményem, mint Spalettiről…nem győztes típus, mint ahogy Cesare Prandelli sem bizonyította még ennek az ellenkezőjét, holott egy Freyjel a kapuban, egy Ujfalusy-Gamberini-Kröldrup-Pasqual védelemmel, a Santana-Liverani-Montolivo középpályával, és a Pazzini-Gilardino-Mutu hármassal azért lehetett volna nagyot alkotni…bár…maradjunk annyiban, hogy ő nem ezt az általam vázolt 4-3-3-at, hanem a Pazzini nélküli 4-4-2-t játszatta…maradjunk annyiban, nálam jobb edző, ezért biztosan igaza volt, de a Juve kispadjára még kevés!!!