JUVENTUS-MILAN

2008.12.14.

         Pénteken délután indultunk el Budapestről, s kisebb szlovén havas esővel kísérve szombat reggel már nyitásra odaértünk a torinói Auchanba. Miután mindenki bevásárolt, s elfoglaltuk a szállásunkat, elindultunk a városba, ahol a Juventus Store-t is meglátogattuk. Délután pihenés, este pedig egy vacsora következett, ahol pezsgővel vártak minket, mint visszatérő vendégeket. Útközben összefutottunk Legrottagliéval, Marchisióval és Ranierivel, akik az egyik belvárosi hotelhez érkeztek autóval, míg Giovincót a Juventus busza külön hozta.

         Vasárnap reggel az esőben elbattyogtunk a hotelhez, ahol a játékosokra már várt a klub busza. Mindenki felsietett rá, de Brazzo adott egy-két aláírást és odaállt néhány fotóra a szurkolókhoz. Délután egy kis pihenő után Lingottóba mentünk, ahol megtekintettük az új Juventus Store-t az új bevásárlóközpontban. Ez szűkebb, mint a belvárosi, de nagy a választék. Ezután indultunk is a stadionhoz. Kisebb vásárlások (főleg esernyők és esőkabátok) után az eső bekényszerített minket egy bárba, ahol elmúlattuk az időt a mérkőzés kezdéséig. Miután átvettük a bérleteket, és csatlakoztak hozzánk néhányan, végre bent voltunk a stadionban, a Viking és a Nucleo között a második emeleten. Telt ház várta a csapatokat természetesen, a milánóiak is megtöltötték a vendégszektort, bár szánalmasan keveset szurkoltak. Zambrotta és Ancelotti megkapták a magukét az ultráktól, s ex-balhátvédünk ki is jött a sodrából, s ki is állítatta magát. Nem is kell mondani, hogy Molinaro és De Ceglie jóval jobbak voltak nála a mérkőzésen, s általánosságban is elmondható, hogy a sokak által szidott Molinaro remek teljesítményt nyújt az egész szezonban, s sokkal jobb lesz Zambrottánál. Az ódákat Marchisiónál lehetne folytatni, aki De Cegliével együtt a fiatal trió két igazi ásza, s Giovincónál már jóval többet mutattak. A gólokkal fokozatosan növekedett a hangulat is, s a negyedik gólnál az öröm már érzelgésbe ment át, amikor többen közel voltak ahhoz, hogy elsírják magukat, amikor Amauri kijött elénk a kanyarhoz, megállt, mint a Nike reklámok poszterein és elkezdte a mezét csókolgatni. Eközben Sissoko a gólpassza után a másik irányba futott el, s hanyatt vágta magát a gyepen, s még egy percig ott is maradt. Az utolsó percekben már a milanisták bosszantásán volt a hangsúly, s egy juvedalt költöttek át az ultrák: a „Juve, lőj nekünk egy gólt!” rigmus helyett az egész stadion a „Milan, lőj nekünk egy gólt!” dalocska zengett. Lefújás után a csapat mindkét kanyarhoz kijött ünnepelni, s megköszönni a szurkolást. Mi a plexiről tapsoltuk a játékosokat.

         A hazaút igen gyorsan ment, s az otthonról jövő rémhírekkel ellentétben (egész Észak-Olaszországban havazás, lavinák, délebben özönvíz) összesen tíz percig esett az eső Torinótól Triesztig.