Pénteken este példátlan módon repülővel indultunk el Pozsonyból Bergamóba, az utazás 50 percig tartott. Az ottani szállás elfoglalása előtt megettünk egy-egy pizzát, s megkóstoltattak velünk jónéhány fagylaltot.
Szombat délelőtt vonattal utaztunk el Magentába, ahol a Drughi Magenta tagjai láttak vendégül minket ebédre. Fél kettőkor indult a szurkolói busz Torinóba. Az egész úton óriási hangulat volt, ment az éneklés, dalolás, igen oldott hangulatban. Fél 4-re érkeztünk meg a Drughi bárjába Torinóba, ahol már voltak körülbelül 50-en. Néhány csocsómeccs után rendőri felvezetéssel elindult a körülbelül 1000 ember a Stadio Olimpicóhoz. A menet körülbelül fél óráig tartott, s Mimmo vezette egy rotweillerrel. Előkerült néhány megafon és füstfáklya is, s az elhangzó dalokra és rigmusokra özönlöttek az emberek az utcákra és a lakásokból az erkélyekre. A meccs előtt ki-ki vásárolt néhány ereklyét, majd elfoglaltuk a helyünket a Curva Sud második emeletén a Drughi Magenta számára elkerített szektorrészben. A csapatokat óriási hangulat fogadta, kétség sem férhet hozzá, hogy ez a legnagyobb, s legjobb hangulatú mérkőzés, melyet az Olimpicóban rendezhetnek. A meccs alatt jobbára egymást szidta a két tábor, s ezen a meccsen a zebrák még az Interről is teljesen megfeledkeztek. A második félidő elején Amauri góljánál a stadion felrobbant, s habár a harmadik sorban álltunk, eddigi legnagyobb esésünket szenvedtük el a gólörömben, bezuhanva az első sor és a támfal közé, körülbelül 10 emberrel együtt. A meccs ezután ünnepi hangulatban telt, s ért véget. A játékosok a lefújás után kijöttek a kanyarhoz, s kidobálták a mezeiket. Mérkőzés után kisebb nehézséget jelentett megtalálni a különbuszunkat, s egy kisebb balhét is sikerült elkerülnünk. Hazafelé a drughisok latin bulit tartottak a buszban, s néhány üres falszakasznál is meg kellett állni néhány graffiti elhelyezésére. Magentába hajnali 2-re érkeztünk meg, ahol éjszaka megszálltunk.
Vasárnap délre meghívást kaptunk a drughisok magentai bárjába, ahol grillpartyt rendeztek. Az eszem-iszom egészen estig tartott, amikor elindultunk vissza a bergamói reptérre.
Hétfőn reggel érkeztünk haza, egy igazán különleges és rendhagyó Juventus-túráról.
Az én túrám pénteken a mosoni pihenőhelynél kezdődött, ott csatlakoztam a Budapestről érkező csapathoz. Miután mindenki elintézte a dolgát tovább indultunk Pozsonyba, ahol még egy társunk csatlakozott hozzánk. Az ő segítségével el is jutottunk a pozsonyi reptérre, ahol kisebb várakozás után be is checkoltunk. A repülőre még kb. két órát vártunk, ekkor mindenki evett valamit. Felszálltunk a gépre, ahol a letuskák bemutatták, hogy használjuk az életmentő felszerelést, bár megegyeztünk abban, ez a zuhanáskor már úgy is tök fölösleges. Leszálltunk Bergamóban, ahol elfoglaltuk szállásunkat, utána egy közös pizzázás mellett döntöttünk. Ketten közülünk a szállásra visszatérés előtt még kipróbálták a helyi fagyi különlegességeket. Másnap végre elindultunk Magentába, ahol már két helyi Drughis várt minket, elvittek a szállásra, ami kívülről elég ijesztő, de belülről nagyon korrekt volt. Lepakoltunk és már mentünk a helyiek törzshelyére, ahol miután bemutattak minket mindenkinek kajáltunk egyet utazás előtt. Megérkezett a buszunk, a hátsó üléseken foglaltunk helyet a még a szokásosnál is nagyobb hangulat reményében , ez be is jött. Út közben szidtuk a bikákat a néha oltották a helyiek a buszsofőrt aki Reggio Calabria-i volt J. Útközben egy pihenőt tartottunk egy Autogrillnél ahol az olasz társaink egy Drughi Magenta feliratot fújtak fel az épület oldalára. Megérkeztünk Torinóba, a Drughi bárhoz . Bent mindenki fotózott, sőt még egy csocsó meccset is lejátszott egyik társunk a helyiekkel. Elindultunk a stadionba, de előtte mindenki kapott egy Drughi kalapot. Az utat végig énekeltük időnként tapsoltak nekünk a környező házak ablakaiból, időnként mutogattak. Stadionhoz érkezvén észrevettük, hogy nincs meg egyik társunk. Ő tovább ment a tömeggel jegy nélkül. Római barátunk meg is hozta a jegyeinket és nekem meg még két embernek közülünk a Doc kártyáját. A meccset a magentai drughisokkal néztük végig. Meccs kezdete előtt még végigénekeltük a Ranierinek és a játékosoknak szóló dalokat. Nagyon kemény volt a szurkolás főleg a gól után. Meccs végén kijött a szurkolótábor elé a csapat megköszönni a drukkolást, nagy élmény volt őket ilyen közelről látni . Már csak Gigi és Camo hiányoztak. Visszaértünk hajnali kettőre a szállásra, mindenki hullafáradt volt.Elég komoly, hogy a helyi szurkolóknak ez minden hétvégén így megy XD. Másnap meghívtak minket egy meccsnézéssel egybekötött ebédre, de ebből inkább annyi lett, hogy figyeltük a kommentátorokat, akik rádiós stílusban közvetítettek, de fasza volt. Megismerkedtünk ott egy Viola szurkolóval, aki amúgy szicíliai volt, de egyik társunkat olasznak nézte, és ő ragaszkodott is hozzá, hogy Balázs nem magyar, hanem olasz. Este nyolc körül indultunk vissza Bergamóba, ahol még elfogyasztottunk fejenként egy pizzát és az utolsó, éjféli busszal mentünk ki a reptérre, ami kb. egy hajléktalan szállóra hasonlított, mert egy részét takarítás miatt becsukták, így sokan, köztük mi is a földön pihentünk. Láttunk pár román inter szurkolót, szavaltunk nekik szépeket, de nem vették a lapot. 6:45-kor indultunk vissza Pozsonyba . Én 7:40-kor már el is köszöntem a többiektől. Ezúton is szeretném megköszönni azoknak, akik ott voltak, eszméletlen jó túra volt.
Decemberben gyertek minél többen a közös talira!!!!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
