FIORENTINA-JUVENTUS

2008. augusztus 31.

         Péntek délután indultunk el Budapestről az első forduló rangadójára, a Fiorentina-Juventusra. Zalaegerszeg felé vettük utunkat, hiszen egyik társunk megtekintette a helyszínen a ZTE-MTK mérkőzést. Az első olasz Autogrillt hajnali egy órára értük el. Hosszabb-rövidebb pihenőkkel együtt reggel 7 óra körül értük el a toszkán fővárost. Miután letettük cuccainkat és a kisbuszt a belvárosi hotelünk közelében, elindultunk a reggeli nap sugarainak csillogó fényében felfedezni a belvárost abban a reményben, hogy még nem lepték el azt a kínai turisták. Miután ezzel végeztünk, s miután elfogyasztottunk egy-egy remek paninót a Piazza Duomo mellett, visszatértünk a szállásra, s álomra hajtottuk fejünket, hiszen mindenkit megviselt a hosszú utazás. Késő délután felmásztunk a firenzei Gellért-hegyre, majd utána az Artemio Franchi stadionhoz indultunk, hogy feltérképezzük a terepet másnapra. Eközben a Juventus-játékosokkal teli busz is elhúzott mellettünk. Az esti Sampdoria-Inter mérkőzést a Fiorentina éttermében tekintettük meg, ahol igen bőséges ételekkel és italokkal kínálgattak minket, igen baráti áron. A stadion mellett megtekintettük a Fiorentina boltját is, s kissé csalódottan tapasztaltuk, hogy a Lotto ezerszer szebb és jobb minőségű termékeket készített a Fiorentinának, mint a Nike a Juventusnak. Hiába, mégiscsak olasz cég.

         Vasárnap délelőtt egy újabb városnézés következett, majd egy újabb adag cappuccino és panino elfogyasztása után 3 órakor elindultunk megbeszélt találkozóhelyünkre, Firenze déli autópálya-leágazásához. Mikor leparkoltunk oda, már rengeteg rendőr volt ott, s kijelentették, hogy ott nem várakozhatunk. Ám mi azt az utasítást kaptuk olasz barátainktól, hogy igenis maradjunk ott. Ennek az lett a vége, hogy a rendőrök elküldtek minket a következő, 1 kilométerre lévő benzinkúthoz, ahol leparkoltuk a kisbuszt, majd az autópálya mellett visszasétáltunk a leágazáshoz. Lassan megjelentek a juventinókat szállító nagyobb buszok is, akiket kettesével szállított be 4-5 rendőrautó és 4-5 motoros rendőr a stadionhoz. Nekünk viszont egészen hét óráig kellett ott várnunk, mert a Rómából érkező barátaink dugóba kerültek az autópályán. A rendőrök meg se akarták engedni, hogy megálljanak a busszal, rögtön be akarták vinni őket a stadionba. Aztán valahogy mégis megálltak, s megkaptuk jegyeinket. A rendőrök azt mondták, hogy fussunk előre a benzinkútig, s ott a következő konvoj megvár minket, s csatlakozunk oda. Ám félúton járva azt tapasztaltuk, hogy a konvoj elhúzott mellettünk. Az olaszokkal való egyeztetés után kiderült, hogy rendőrök nélkül nem fogunk tudni bejutni a stadionba, de véletlenül találtunk egy juventinók részére fenntartott parkolót a város szélén, ahonnan külön buszokkal vittek be minket a stadionig. Már 8 óra is elmúlt, mikor végre megérkeztünk a vendégszektorba, amely teljesen tele volt, körülbelül 6-7 ezer emberrel. A kifutó csapatokat telt ház és óriási hangulat várta. Nedved góljáról teljesen lemaradtunk a nagy szurkolás közepette, de legalább 15 sort zuhantunk lefelé, s a legelső sorban, Mimmo ölében landoltunk, aki már régi ismerősként üdvözölt minket. A magyar juvesálak ezen a mérkőzésen is nagy népszerűségnek örvendtek, s többen már felismerték őket a pozsonyi mérkőzés után. A félidőben volt egy kisebb balhé, amikoris a juventinók próbáltak áttörni a hazaiak szektorába, ám a rendőrség könnygáz bevetésével visszaszorított minket. A hazaiak egyenlítő gólja után hihetetlen hangrobbanás rengette meg Firenzét, még soha nem tapasztaltunk hasonlót.

         A mérkőzés után körülbelül fél órát kellett várni a stadionban, majd lassan a különbuszok az igen jókedvű juventinókkal együtt elindultak vissza a parkolóba, majd onnan az autópályára. Érdekesség, hogy a mi kisbuszunkat egy külön rendőrautó kísérte ki a parkolóból az autópályára. Ezek után következett a hosszú és fárasztó utazás, majd a visszatérés Budapestre, egy kis veronai kerülővel.