Pénteken délután 4 órakor indultunk el a pesti Hősök teréről, viszont big city dugói miatt igen későn értük el a határvonalat. Éjszaka hideg volt, nappal meleg, általában így szokott lenni. Szombat délelőtt értünk Bolognába, majd miután a fél bagázsnak várnia kellett a szobájára jó sokat, rögtön indultunk is be a városba a 25-ös busszal, majd átszállva a 14-re érkeztünk a Stadio Renato Dall’Ara stadionhoz, ahol a Serie B rangadóját, a Bologna-Chievo meccset játszották.
Körülbelül 15000 ember tette tiszteletét a lelátón, a hazaiak kanyarja, a Curva Costa teljesen megtelt, míg a vendég Chievo szurkolók maximum százan lehettek, de aranyosan szurkolgattak. Nem volt rossz a hangulat, révén, hogy a hazaiak 4-0-ra győztek a veronai csapat ellen, így meg is előzve őket a tabellán. Este egy gyors pizza után visszatértünk egy kis bevásárlós kitérővel a hotelbe, ahol másnap reggelig tartózkodtunk. A büféreggeli nekünk jó volt, a háziaknak kevésbé, mert szinte mindent elfogyasztottunk, amit felvonultattak.
Fél 11-kor elindultunk Parmába, s egy óra alatt meg is érkeztünk, s a rendőrök beparkoltattak minket az autópálya-leágazásnál lévő parkolóba, ahol már több száz juventino várakozott. A nagyobb szurkolói buszokat egyből bevezették a rendőrök a stadionhoz, a kisebb csoportokat városi buszok vitték be a Tardinihez. Mikor megérkeztünk, Angelo barátunk, a Nucleo csoport tagja átadta nekünk jegyeinket, s elmondta, hogy mi történt pár száz kilométerre tőlünk délre, az arezzói Autogrillnél. Az eset körülbelül fél órája történt, így igen friss információkhoz jutottunk, rögtön értesítettük is a magyar népet róla. Olyanról is szó volt, hogy a szurkolók tüntetés gyanánt nem mennek be a stadionba, de végül elindult a tömeg befelé. A stewardok átvizsgáltak, az öveket is levetették, majd ezek után a rendőri vizsgálás következett, akik elbírálták, hogy nem lehet bevinnünk a Zebra Ungherese (Magyar Zebra) zászlónkat. Elvileg csak a sértő, rasszista tartalommal bíró anyagok nem vihetők be, de mikor a rend őre elolvasta mi van ráírva, azt sem tudta olasz létére, hogy mit jelent az, hogy ungherese. Mikor felvilágostítottuk, megkérdezte, hogy a Juventusért utaztunk e ide Magyarországról, s mikor igen választ kapott, a következő kérdése az volt, hogy Juventus-szurkolók vagyunk e, persze mindenki zebraszerelésben volt, no comment. Ekkor megérkezett a Tradizione csoport, akik rendőrellenes dalokat énekeltek 3 méterre a rendőröktől. A stadionban természetesen teltház volt, a Juve szurkolói az egész Curva Sudot megtöltötték, ahol 8000-en voltak, de az oldallelátókon is foglaltak helyet zebrák, összesen körülbelül 10 ezren lehettünk juvésok idegenben, ami igen jó szám. A szurkolók úgy döntöttek, hogy tiltakozás gyanánt nem szurkolnak, csak a rendőröket szidták és a mérkőzés beszüntetését kérték. A pármaiakkal is hasonló volt a helyzet. Ez a helyzet akkor változott meg, mikor a Juventus szépített, ekkor robbantak ki mindenkiből az érzelmek, s ezt csak tetézte Chiellini kiállítása és Palladino sárgalapja. Miután az egyenlítés is megtörtént, a kanyar a győzelembe hajtotta a csapatot, s bár a harmadik gól és a harmadik ünneplés is megtörtént, a bíró érvénytelenítette Iaquinta találatát. A kanyarban mindenki egymást nézte, hogy vajon miért, s végül egyetértettünk abban, hogy egyetlen ok miatt: mert mi vagyunk a Juventus. A lefújás után még egy órát a stadionban kellett maradnunk; ekkor dalolással töltöttük az időt, legfőképpen az Internek, Zlatannak, a Torónak és a rendőröknek jutott a jóból. De a Juve ultráinak nem sok kedve volt örök időkig várakozni, így kirobbantották valamilyen hanggránáttal a vaskaput, erre a rendőrök elkezdtek visszanyomni minket a stadionba, de hamar helyreállt a rend. Kifelé menet az öveink természetesen már nem voltak meg, így lógó nadrágokkal szálltunk fel a buszokra, amelyek igen lassan indultak el.
Hazafelé menet minden rádióban Gabriele Sandriról tárgyaltak, még Lotitót, a Lazio elnökét is megszólaltatták, akiból igen heves szóáradat ömlött a hallgatók felé, s nehéz volt leállítani. Ausztriában pedig komolyzene-hallgatással telt el az idő, s az első hó, amit láttunk, Budapesten volt a domboldalakon.
AJÁNLOM AZ OLDALT
