JUVENTUS-TRIESTINA
2007.03.17.- 2007.03.20.
Szombaton 14 órakor indultunk a Népligetből Zalaegerszegre. A három és fél órás buszutat focibarkóbával múlattuk el, majd 6-kor már a kisbuszban ültünk útra készen Olaszországba.
Reggel 6 órára érkeztünk meg a Stadio San Siróhoz, miután nagy nehezen megtaláltuk Milánót – Bergamónál le kellett hajtanunk az autópályáról, mert az Milánóig le volt zárva. Miután megérkeztünk, két részre szakadt a 9 fős csoportunk (8 juventino, 1 rossonero): 4-en elmentek várost nézni, mi 5-en pedig a kocsiban relaxáltunk 10 óráig. Ekkor bekopogtak a szélvédőn, megvetették velünk a parkolójegyeket, majd a belépőket is vettünk az emberünktől a Milan-Atalanta mérkőzésre. 11 óra körül már elindult az élet a stadionnál, megjelentek az első szurkolók, az árusok és a rend éber őrei is. Másfél órával a kezdés előtt indultunk be a stadionba, majd 2-re a helyünket is megtaláltak fél óra bolyongás és lépcsőzés után. A 2. emeleten, a 35 eurós szektorba ültünk a 15 eurós, 3. gyűrűs jegyünkkel, hiszen az le van zárva meghatározatlan ideig. A mérkőzésen 40-45 ezer ember volt jelen 2500 fős vendégtáborral. A hangulat jó volt, a meccs kevésbé: Milan-Atalanta 1-0.
A meccs után rögtön indultunk a 120 km-re fekvő Torinóba, ahol érkezésünk után rögtön egy pizzéria felé vettük utunkat, ahol kiderült, hogy a főszakács Torino-szurkoló, de szerencsére mégsem mérgeztek meg minket. Hétfőn délelőtt ellátogattunk a Stadio Delle Alpihoz, amely stadiont teljesen átépítik abban az esetben, ha Olaszország nyerné meg a 2012-es EB-pályázatot. Szerettünk volna szuvenírekkel távozni a zárt stadionból (a hatalmas vaskerítések ellenére egyikünk mégis bejutott a stadionba), így szereztünk néhány nagy műanyag táblát a kerítésekről (Delle Alpi házirend, szponzortáblák). Sajnos ezeket néhány kivétellel – melyeket sikerült megmentenünk – nem tarthattunk meg, mert a carabinierik (olasz csendőrök) köteleztek rá minket, hogy helyezzük vissza azokat oda, ahonnan elvettük. Miután ez megtörtént, elhagytuk a tett helyszínét és egy ebéd elfogyasztása után 5 órakor végre elindultunk a Stadio Olimpicóhoz. Lassan gyülekezett a nép, megérkeztek a stadionhoz az árusok, a mozgóbüfék, a rendőrök és a szurkolók is. Kétszer is körbejártuk a stadiont, a Curva Sudnál a Drughi szurkolói csoport, a Nordnál a Fighters utódja, a Tradizione gyülekezett. Mi utóbbinál találkoztunk azzal a dél-olasz szurkolói klubbal, amelynek immár mindannyian tagjai vagyunk és akik a belépőket szállították nekünk. Miután bejutottunk a stadionba, mindenki kapott egy-egy fekete-fehér kalapot (ebben szurkolt az egész kanyar) és beszereztük a szurkolói ereklyéket (felsők, sálak, sapkák). A Tradizione magjában foglaltunk helyet. A velünk szemben lévő kanyart uraló Drughi csoport tüntetett a meccsen a Catania után történt szurkolói korlátozások ellen, így üresen hagyták a második emeletet és nem is szurkoltak, 3 transzparenst függesztettek ki: „Ha ilyen kanyart akartok, hát megkapjátok”, „Több tiszteletet a szurkolóknak és a bérleteseknek”, „Ha elveszitek az örömöt és a szenvedélyt, egyedül maradtok a televízióval”. Visszatérve a korlátozásokra: a szurkolók nem vihettek be a stadionba megafont, mikrofont, kihangosítókat, dobokat, rudas zászlókat, ennek ellenére a Curva Nord remek hangulatot teremtett. Rendszeres sűrűséggel hallhatóak voltak Interellenes dalok, de Moggi is kapott a jóból. A legtöbb és legnagyobb éltetést Del Piero, Palladino és Buffon kapta, utóbbi a meccs közben együtt ugrált a kanyarral a „ki nem ugrál interista” rigmusra. Zebina és Camoranesi viszont füttykoncertet kaptak, előbbivel már évek óta nem tud megbarátkozni a Juvekanyar, míg utóbbit egy pár hete megjelent őszi interjúja miatt fütyülte a nagyérdemű. A mérkőzésen már a 7. percben vezetést szerzett a Triestina, de még meg sem ünneplehették a vendégszurkolók a gólt, Camoranesi fél percre rá egyenlített így alakítva éljenzésé a füttykoncertet. Ezek után Del Piero varázslatos játékának és gólpasszainak köszönhetően Palladino megszerezte élete első mesterhármasát, így a szemünk előtt született meg a Juve új csillaga. A második félidőben Bojinov is betalált, aki Deschamps immár újra számításba vesz, s egyre több játéklehetőséget kap. A hangulat fantasztikus volt, s a mérkőzés is: Juventus-Triestina 5-1.
Hazafelé Ausztiában hógolyóztunk is, így egy egzotikus túrát tudhatunk magunk mögött: napozás Torinóban, hógolyózás Ausztriában…
Fent: Bubsson és Giorgio a San Sirónál. Középen: Szponzortáblával a Delle Alpi előtt. Lent: A Juve Store belülről.
Fent és középen: Stadio Olimpico. Alul: A Delle Alpi fagyizó a belvárosban (A világon eddig itt ettem a legjobb fagyit XĐ)
Fent: Az a csodálatos Torinó... Középen: Táblaeltulajdonítás a Delle Alpinál. Lent: A bátor emberünk, aki bejutott a Stadion vasfalain.
|