Zökkenőmentesen elindultunk hosszú túránkra, pénteken este 7-kor indultunk, habár a határhoz csak 9-kor értünk, mert a csúszós utak miatt 12 km/h-ra kellett csökkentenünk a sebességet. Azután Ausztriában még jobban csökkentek a látási viszonyok a nagy havazás miatt, de vannak ilyen szituációk. Ezek után már csak gurultunk az Egyenlítő felé, de csak Rómáig, ahová 9 körül érkeztünk.
Persze bolyongtunk még vagy fél órát a városon belül mire teljesen véletlenül a szállásunk utcájában találtuk magunkat. Miután kisebb gabalyodások után elfoglaltuk a szállást, elindultunk a városközpontba megnézni a nevezetességeket, eközben pedig belebotlottuk egy kommunista tüntetésbe. Este miután visszatértünk 8 körül a szállásra, Giorgióval úgy döntöttünk megeszünk vacsira egy pizzát. Mi nem találtunk megfelelőt, de végül a pizzéria talált meg minket- egy ikerpár éttermében fenségeset vacsoráztunk. A szállás felé menet belebotlottunk egy kisebbségi civakodásba (a Termini állomás egy ilyen kisebbségközpontnak is mondható) de gyorsan elhúztuk onnan a csíkot.
Vasárnap megnéztük a Colosseumot, a Forum Romanumot és a spanyol lépcsőt, ami után visszamentünk a Terminihez, hogy megvárjuk a 16:48-as Firenzéből érkező vonatot, hogy lássuk a violák érkezését. Habár többtucat rendőr és több civil ruhás is várta a vendégszurkolókat, azok csak egy későbbi vonattal jöttek, mert épphogy beestek a 20:30-kor kezdődő Roma-Fiorentina meccsre. És milyen jó, hogy beestek, mert különben nem lett volna nagy a hangulat a mérkőzésen. A találkozó előtt is lapos volt a hangulat kint a stadion előtt, mintha nem is egy focimeccsre készült volna többezer ember. 20 perc alatt 13 üzér akart nekünk jegyet eladni, de minek, ha egyszer csak 45-50 ezren voltak a meccsen. Habár a római b-közép, a Curva Sud megtelt teljesen, óriási csalódást okoztak, mert csak akkor kezdték el éltetni kedvenceiket, mikor már 3-1-re vezettek. Kicsit divat… Az is furcsa volt, hogy egyetlenegy játékos sem ment a meccs végén köszönni a szurkolónak, mégcsak egy tapsot sem eresztettek meg feléjük. Ezzel szemben a vendég játékosok a vereség ellenére kivonultak a szurkolótáborukhoz. A 4500 fős vendégtábor csinálta az igazi hangulatot a stadionban, nagyon jól szurkoltak. Természetesen a dobálózás sem maradt el, italok, Giorgio-féle rohadt narancs, majd egy szék is szektort váltott reptében. Érdekes módon a rendőrök nem avatkoztak közbe, mint itthon tették volna. A mérkőzés után természetesen lekéstük az utolsó metrót, de szerencsére hajnali kettőre már ágyban voltunk.
Másnap reggel indultunk is Nápolyba, ahová 12 körül érkeztünk. Már odafele úton, mikor megálltunk pihenni a benzinkutaknál éreztük a nápolyi feszültséget a maffialeszámolás miatt, hiszen rengeteg katona tartózkodott Nápoly külvárosában is, rengeteg helikopter és katonai gép repkedett felettünk. A város maga mintha nem is Olaszország lenne. Rengeteg felhőkarcoló, kosz és borzasztó közlekedés: ez jellemezte a dél-olasz várost. Mintha nem léteznének ott kresz szabályok; azokat az autósokat ajánlatos előreengedni bármilyen szituációban amelyiknek eléggé maffiás a feje, mert lehet ha nem engeded, lepuffant. Szóval így sétálgattunk éberen a városban, mikor 2 körül kiderült, hogy a Viking szurkolói csoport másnak adta el a jegyeinket. Kicsit pánikba estünk, de elindultunk a stadionhoz. Még a körgyűrűn voltunk amikor meg is találtuk azokat akiket kerestünk: a jegyüzéreket. Gyorsan szert tettünk 9 belépőre (sajnos a hazai szektorokba) és ott is lettünk a Stadio San Paolónál. Itt azért már lehetett tudni, hogy mérkőzés következik, hiszen az előző napi meccsel ellentétben már 4 órakor rengetegen voltak a stadion előtt. A furfangosabbak, mint Maugli, úgy másztak át az óriási kerítéseken, hogy ingyen nézhessék meg a derbit. Bent a stadionban óriási volt a hangulat, a Roma meccs hangulata denevérguanó volt ehhez képest. Sajnos a fő b-középbe kerültünk, de jellemző volt a hazai ultrákra, hogy mindkét kapu mögött és az egyik oldalon is végig ment a szurkolás, senki nem volt ülve a stadionban. A vendégszektort a hazai szektortól két magas plexifal választotta el, ezen felül a vendégek fölött egy fémháló is volt, ezzel megvédve a vendég szurkolókat és megakadályozva más szektorokba az átmászást. Érdekes módon nem voltak rendőrök a stadionban, Magyarországon bezzeg… De a meccs előtt azért összecsaptak a hazai és vendégszurkolók: a hazaiak átmásztak a két plexifal közé és onnan hergelték a zebrákat, valamint hanggránátokat dobáltak a vashálóra, így azok közvetlenül a juvésok feje fölött robbantak fel. Persze a zebrák sem hagyták annyiban, ők a zászlórudakkal próbálták a lyukakon keresztül ütni a hazaiakat, majd amikor már rengeteg nápolyi átmászott, előkerült a juvésoknál egy fegyver is, amitől persze megrémültek a parasztok és másztak is vissza a szektorukba. A meccs alatt rengeteg hanggránát robbant, füstfáklya gyulladt ki, szóval ennél nagyobb hangulatot el sem lehetett képzelni. Persze nekünk eléggé tartóztatni kellett magunkat a hazai szurkolók miatt, akik elvárták, hogy mi is ugráljunk, énekeljünk és szidjuk kedvenc csapatunk. Sandro meg is jegyezte, hogy úgy érzi magát, mint oroszlánbőrbe bújt őzgida az oroszlánbarlangban. Körülöttünk persze mindenki tekerte a füvet, még a szendvicsükbe is azt raktak, tehát ők eléggé jól érezték magukat. A vendég gólnál csak magunkban tudtunk örülni, a hazainál viszont nekünk is ugrálni kellett, páran át is öleltek minket, eközben persze magyarul rendesen szidtuk őket. A mérkőzés után óriási tumultus alakult ki, alig lehetett kijutni a stadionból a kocsinkig. Gregorio látott egy rendőrtámadást is, egy 30 fős rendőrtársaság kergetett kb. 30 hazai szurkolót. De miután eltűntek a sarkon, megfordult a kergetőzés: a 30 rendőrt 60 napoli ultra kergette meg a másik irányba. Ezenkívül Gregorio mellett landolt egy könnygázgránát is, ami elmondása szerint egy igazi hadifegyvernek látszott. Nem tudta eldönteni mitévő legyen, így nézte, hogy felrobban e vagy sem. Végül felrobbant, így ő futott vissza a stadionba…
Éfjélkor végre sikerült elindulnunk Nápolyból, de Zalaegerszegre egy velencei dugó miatt csak 4-re érkeztünk, lekésve ezzel az utolsó buszt. Az utolsó vonat 6-kor indult, amivel este 10 órára értünk fel Pestre. A vonatúton mindenki szakadt, aztán mindenki elbúcsúzott és véget ért a túra.
Legfelül: sajnos nekünk kellett tartanunk a hazai drapit:D. Középen: a hazai ultrák füvezése a szünetben. Alul: Életkép pár órával a mérkőzés előtt.
Felül: A nápolyi közlekedés. Középen: Giorgio és Bubsson az Olimpicóban. Alul: Csapatunk egy része a San Paolo előtt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
