2003 decembere �s 2004 m�jusa k�z�tt t�rt�nt velem. Depresszi�ba estem, pszichol�gushoz j�rtam. Sosem �rtettem, mi�rt pont akkor, mi�rt nem kor�bban, mi�rt nem k�s�bb. Tal�n akkor l�ptem �t a fiatals�gb�l a feln�tt-korba, hab�r m�r egy�ltal�n nem voltam fiatal, m�r 13 �ve egyed�l �ltem a csal�domat h�trahagyva, s a karrierem is j�l alakult. Messze otthonr�l, a csapatommal, a Juventusszal nem minden �gy ment, ahogy szerettem volna. Hogy is mondj�k? Egy �v �tmenet. De ez nem lehet magyar�zat.

Mi t�rt�nt velem? Egy egyszer� dolog: nem voltam el�gedett az �letemmel �s a focival, vagyis a munk�mmal. Hat nagyon neh�z h�nap volt. Az edz�sek sem mentek j�l. F�lelmet �reztem – f�leg a portug�l Eur�pa-bajnoks�gt�l – s ez az �rz�s �j volt a sz�momra. Remegtek a l�baim, folyamatosan rosszul �reztem magam.

Egy h�napig teljesen magam alatt voltam. Nem csin�ltam semmi rosszat, de �gy �reztem, mintha a fejem nem az eny�m lenne, hanem valaki m�s�, mintha mindig m�shol j�rna.

Szerencs�re mindig er�s voltam, nem volt sz�gyen a sz�momra besz�lni m�sokkal a probl�m�imr�l, s kiny�lni m�sok fel�. Mindenkivel besz�ltem r�la. A csal�dommal, a vezet�kkel, a klub orvos�val, Riccardo Agricol�val. Egy h�napig j�rtam pszichol�gushoz, s seg�tett. Szerencs�re hamar magam m�g�tt hagytam ezt az id�szakot.

Ez a f�lelem �s bizonytalans�g olyan hirtelen t�vozott, ahogy j�tt, pontosan ott, ahov� f�ltem elmenni: Portug�li�ban. �ppen a 0-0-s Olaszorsz�g-D�nia meccsen, �ppen ott, ami csak Totti �s Poulsen eset�r�l eml�kezetes, ut�bbi az�ta m�r csapatt�rsam lett. Olyan hirtelen t�nt el a depresszi�, mint amikor egy vihar ut�n kitisztul az �g.

Mikor bement�nk meccs ut�n az �lt�z�be, �n mosolyogtam egyed�l. Tal�n a t�rsaim azt gondolt�k, bolond vagyok, hogy ilyen meccs ut�n nevetek, de nem mondtak semmit. S egy mondat fogalmaz�dott meg a fejemben: „A p�nz nem minden”. Hirtelen meg�rtettem, mennyire igaz. R�j�ttem, hogy a p�nznek bizonyos �lethelyzetekhez semmi k�ze, semmi k�ze az �rt�keidhez, semmi k�ze ahhoz amit tanult�l, s tanulsz minden nap.

Marilyn Monroe egyszer azt mondta, hogy jobb egy Rolls Royceban s�rni, mint egy zs�folt villamoson. Nos, bolond volt. Aki egy zs�folt villamoson s�r, annak megvan a lehet�s�ge kisz�llni, megv�ltoztatni az �let�t. Aki viszont a Rolls k�nyelmes �l�sein s�r, az m�r mindent el�rt az �letben, nincsenek c�ljai, �gy sokkal nehezebb lesz t�ltenni mag�t a neh�zs�gein.

�n azon a napon, 2004 j�nius�ban Guimar�esben nagyon boldog voltam. „Visszat�rtem” – mondtam magamnak, mik�zben a csapatt�rsaim csak csod�lkoztak a mosolyomon.